Fogyni egyházi rohanás miatt


A tanügyi gyakorlatban szokatlan módon az —es tanév vége felé jelent meg az a minisztériumi utasítás, mely fogyni egyházi rohanás miatt napról a másikra megváltoztatta az nyarán államosított egyházi iskolák nevét. Az átszervezés már korábban megkezdődött: átszövegezték az iskolai Rendtartást, megszüntették a kötelező hittanoktatást, a humán tárgyakból is törölték a vallásos szellemű részeket — fogyni egyházi rohanás miatt egyház tiltakozásul visszahívta az iskolákból a szerzetes tanárokat —, a minisztérium valamilyen okból szükségesnek ítélte, hogy jelképesen is rögzítse az átalakítás eredményeit.

Az intézkedés hatálya kiterjedt a ferencvárosi Szent Imre herceg Gimnáziumra is, ezentúl József Attila nevét viselte. Még az év végi vizsgák előtt végrehajtottak néhány sietős változtatást: egy József Attila-képet akasztottak ki a bejárat fölé, a kapu melletti címerpajzson kátrányfestékkel vonták be a szeplőtlen életű királyfi alakját, ugyanerre a sorsra jutott a lábánál kuporgó bárány és a jobbra dőlő kettős kereszt is.

Ezzel ki is merült a József Attila Gimnázium vezetőinek buzgalma — mintha egy sziget meghódítóit kielégítené, ha a jól látható csúcsokra kitűzték lobogóikat —, magához az épülethez alig-alig nyúltak. Az utcai falakról továbbra is hullott a vakolat, mögüle nagy foltokban előtűnt a szakadozott, rozsdás drótháló, nem pótolták a kitört mozaiküveg ablakokat, az esőben-hóban, szállongó füstben lassan megsötétedtek és málladoztak az épület kő- és vasdíszei.

Az iskola belső renoválására nem jutott pénz vagy önkéntes munkaerő, a padok és dobogók elkorhadtak, kiszálkásodtak, a kifényesedett táblákon alig fogott már a kréta, az illemhelyek kagylóiról lekopott a festék, fedetlenül hagyva a nyers szürke vasat.

Az iskola régi patrónusai: a környékbeli iparosmesterek, akik büszkék voltak, hogy fiuk a Szent Imre Gimnáziumba járhat, a felszabadulás után még segítettek, egy szerelő egyedül javította meg az egész vízvezetékrendszert, egy másik szülő olajba mártott papírral pótolta a kitört ablaküvegeket, de az elmúlt években már nem jelentkeztek többé. A harmadik emeleti helyiségeket, melyeket még a háborús belövések romboltak szét, továbbra sem lehetett használni, csak az új tornatanár rendezett be fent egy cipészműhelyt a politechnikai oktatás előfutáraként, a tantestületi értekezleteken hangsúlyozta, hogy a diákokat az új idők szellemében a fizikai munka ismeretére és megbecsülésére kell nevelni.

A műhely kulcsát magánál hordta, gyakran látták felmenni egy-egy fiatalabb tanárnővel, visszafelé részegen és kigombolt sliccel jött le a lépcsőn.

Kárpátaljai Református Egyházkerület

Kint az udvaron elsatnyultak a díszfák, hátul a használaton kívül helyezett úszómedencét telidobálták konzervdobozokkal és fél téglákkal, az öltözők fából ácsolt kabinsora is kidőlt. Az épület bomlásával együtt enyészett el a régi szentimrés szellem is. Megalakult az iskolai úttörőszervezet, és feloszlatták az országos hírű cserkészcsapatot — később egy volt paptanár titokban megpróbálta újjászervezni, de ezért a fogyás egészségügyi tippeket börtönbe került.

Megszűnt az Actio Catholica-kör és a Diákkaptár is. Az —es tanévre a József Attila Gimnázium már semmiben sem különbözött az átlagos külvárosi gimnáziumoktól. Úgynevezett bejáró iskola lett, az új diákok többsége a Pest környéki peremfalvakból jött. Reggel hét óra felé érkeztek meg a ferencvárosi vasútállomásra kopott báránybőr kucsmában, bakancsban, szíjjal nyakukba akasztott aktatáskával, és kora délután vonultak el alkalmi hordákban taszigálva egymást, köveket rugdostak, vagy botokat húzogattak végig a léckerítéseken — géppuskák sorozatlövéseit utánozva.

Fogyni egyházi rohanás miatt a 14—18 éves fiúk otthon a falujukban már felnőtt férfiaknak számítottak, és aszerint is éltek. Cigarettáztak, ittak, nem kértek osztályfőnöki engedélyt, hogy este moziba menjenek — a Szent Imre Gimnázium régi ellenőrző könyvében még külön rovat szolgált erre a célra —, a hittanoktatásra még beiratkoztak, de a diákmisékről már elmaradoztak, sunyin lehajtott fejjel fogadták oktatóik szemrehányásait — tudták, hogy többé semmit nem tehetnek ellenük.

Kőhidai Miklós júniusában érettségizett, osztálya az utolsó évfolyamok közé tartozott, mely még a háború előtt a régi Szent Imre Gimnáziumban kezdte el tanulmányait, ezért érettségi vizsgáik fogyni egyházi rohanás miatt sem tért el a megszokott szabályoktól. Az első fordulóban, az írásbeli vizsgákon nem osztályoztak, csak annyit közöltek, hogy a dolgozatok fogyni egyházi rohanás miatt.

Felolvasták a szóbelire bocsátottak névsorát, Kőhidai megnyugodva hallotta meg a nevét. Az érettségi második fordulója, a szóbeli vizsgák reggel nyolc órakor kezdődtek, de délben hosszabb szünetet tartottak, az eredményhirdetés elhúzódott, már fogyni egyházi rohanás miatt, és a bizottság még mindig tárgyalt az osztályterem csukott ajtaja mögött. A maturáltak a feldíszített zenei szertárban várakoztak a magasföldszint átellenes folyosóján.

Bejött néhány szülő is, megterítettek egy asztalt: szendvicseket és málnaszörpöt tettek ki rá. Kőhidai megéhezett reggel óta, de tudta, hogy az ő anyja nem járult hozzá a büfé költségeihez, ezért nem akart elfogadni semmit. Csak benézett a szertárba, és visszahúzódott volna, de az alkalmi kiszolgálónő, egy feketébe öltözött, magas ősz asszony kinyújtott karral behívta: — Egyél valamit. Mit kérsz? Persze, ti sonkát vagy szalonnát nem esztek.

A fiú zavarba jött. Én nem vagyok vallásos, csak a sajtot jobban szeretem. Kőhidai megköszönte a szendvicset, és el akart menni, de az asszony visszafogta. Ha oda nem vesznek fel, akkor az Idegen Nyelvek Főiskolájára. Az igaz, hogy ti sokat szenvedtetek a háború alatt, de most minden jó hely a tiétek. Az én fiam viszont sehol sem kell, szegény.

Updike John Nyúlcipő

Kőhidai mosolyogni próbált, és az idegességtől megremegő térdekkel kifelé indult; mikor a nő nem figyelt oda, a sajtos zsömlét letette az egyik szekrény sarkába. Kiment az üres folyosóra, a sima kövön is megbotlott. Ahogy kilépett a zenei szertár ajtaján kivetődő fénysávból, minden homályba borult előtte.

Kőhidai összehúzta szemét a szemüveg lencséje mögött, de csak a kőpadlóban kirakott liliomok fehér mozaikjai tűntek elő a sötétségből. Elsétált a folyosón, a régóta használhatatlan ruhatári ketrec rácsai mellett, osztálytársai ide húzódtak be a tanárok és a szülők elől.

Bent ültek a törött padokon és tornazsámolyokon, kézről kézre adtak egy áthatóan édes szagú borral megtöltött demizsont, melyet valamelyik vidékről bejáró fiú hozott magával. Még délben, a vizsga után megkínálták a borral Kőhidait is, de a hangjukon érződött: eleve nem számítanak rá, hogy elfogadja.

fogyni nem csinálva

Most, kissé már kapatosan, az iskola régi indulóját énekelték visszafogott hangon, mert a névváltoztatással együtt a Szent Imre-indulót is betiltották, az alacsony, üres folyosó azonban felerősítette a hangot, távolabbról is jól kivehetően hallatszott az ének: Letört zászlónk felszáll majd a porból, Az Úr velünk győz a Sátán felett.

Zengjetek bátor harci riasztót, Szentimrés fiúk, énekeljetek… Kőhidai szeretett volna ott ülni köztük a ruhatár meleg félhomályában, de belátta, hogy ez lehetetlen. Az eltelt hosszú évek alatt sem tudott beilleszkedni társai közé, kívülről és reménytelenül figyelte szórakozásaikat, első udvarlásaikat, ünnepeik örömét.

vizeletretenció és fogyás

Félt tőle, hogy ezek az események, melyeken kívül maradt, valaha hiányozni fognak az életéből, bizonytalanul és eleve kudarcra ítélve fog szemben állni azokkal, akik fiatalságukban feltöltődtek a közösség meghitt és erőt adó élményeivel.

Megdörzsölte a homlokát, és tovább sétált, gondolatai a vizsga körül jártak. Hat és fél évet töltött el ebben az iskolában, elejétől fogva zaklatottan és belső bizonytalanságban, nem tudta elfelejteni az utat, melyet meg kellett tennie, hogy bekerüljön a Szent Imre Gimnáziumba.

Nem akarta, hogy az iskola nyomasztó árnyéka még évekig elkísérje, hogy megszabadulhasson tőle, egy siker emlékét szerette volna elvinni magával. Mivel másban nem versenyezhetett, az érettségi vizsgán el akarta érni a kitűnő rendűséget — ehhez minden tárgyból meg kellett kapnia a legjobb jegyet, a hetest.

Kőhidai végiggondolta a feleleteit, úgy találta, hogy csak matematikából lehet kétséges a hetes; az egyik példában elakadt, és a tanár fejezte be helyette. Idegesen nyelt egyet, ha módjában áll, szívesen újrakezdte volna az egész vizsgát. Elhaladt az eldugult, bűzlő illemhely mellett, a következő lámpa a folyosó fogyni egyházi rohanás miatt, a toka fogyás levezető lépcsőnél égett. Itt egy sarkot világoszöld márvánnyal burkoltak be, a márványlapok elé egy kis posztamenset állítottak, néhány évvel ezelőtt még az iskola egyik régi igazgatójának mellszobrát tartotta.

Nincs karácsony panettone nélkül

Az igazgató költő volt, a szentimrés évkönyvek megemlítették, hogy különböző irodalmi társaságok a tagjaik közé fogadták, de néhány irredenta verse miatt könyvei halála után is indexre kerültek, a kis fémszobrot levették a díszhelyről, és felrakták a padláson hányódó limlomok közé.

Az üres posztamens mögött a zöld márványlap fényes felületére valaki egy meztelen nőt rajzolt oldalnézetből, félig előrehajló testtartásban, mögé pedig egy férfi nemi szervet. Ilyen környezetben szokatlanul jó rajz volt, megfelelően eltalálta a női test formáit fogyni egyházi rohanás miatt arányait, Kőhidai már régebben felfedezte, az óraközi szünetekben többször is megállt előtte, amíg osztálytársai észre nem vették, és megjegyzéseket nem tettek rá.

A folyosón most senki sem járt, Kőhidai levette a szemüvegét, és sokáig nézte az erotikus rajzot. Már elmúlt tizennyolc éves, de még nem látott meztelen nőt, a ceruzával vésett gömbölyded formákat figyelve, esti képzelgéseihez töltötte fel a fantáziáját. Csak ha egyedül volt, akkor merte elengedni magát, ha biológiaórán elhangzott egy-egy nemi élettel kapcsolatos utalás, vagy ha tanítás után az osztály levonult a Pap-gödör fogyni egyházi rohanás miatt, hogy közösen olvassanak el valamilyen kézzel lemásolt obszcén történetet, Kőhidai megdermedt az undortól, és visszahúzódott.

Addig nézte a zöld márványlap fényébe vésett aktot, míg a fejébe tolult a vér, meg kellett támaszkodnia, hogy el ne szédüljön. Füle zúgott, csak későn hallotta meg, hogy a magasföldszint átellenes folyosóján a vizsgaterem felől lépések közelednek. Elfordult a faltól, és visszaindult a zenei szertár felé, a lépések azonban felgyorsultak és utolérték, valaki a vállára tette a kezét.

Megfordult: Kertész, a gimnázium igazgatója állt mögötte. Súlyos szívbeteg volt, a néhány sietve megtett lépés is kimerítette, nyitott szájjal vette a levegőt, látszottak füsttől megbarnult ritkás, nagy fogai, az izzadság kiütközött kopasz, barna bőrű koponyáján.

Hogyan fogytam le 10 kilót? (ez a videó nem az, aminek látszik) - EszterVirág

Átfogta Kőhidai vállát. A ruhatári ketrecből váratlanul újra felhangzott a Szent Imre-induló, Kertész összevonta a szemöldökét. Kár, hogy nem előbb hallottam.

Erdélyi fogyásunk tükörképe

Szólj nekik, hogy jöhetnek. Kertész merően nézte a fiút, aztán arca fokról fokra felengedett, és elmosolyodott. Remélem: elhiszed nekem. Kőhidai nem értette, mire céloz az igazgató, határozatlanul bólintott, és elment a társaiért. Az osztály átvonult abba a terembe, ahol az érettségi vizsga lefolyt. A bizottság már feloldódva beszélgetett a vörös vászonnal leterített asztal mögött, az elnök egy almát evett, a tanárok is kibontották az asztalkendőből vajas vagy parizeres zsömléjüket, lapozgatták a magukkal hozott, de reggel óta olvasatlan újságokat.

Ismerd meg a legjobb és a legrosszabb szomjoltókat - Legjobb és legrosszabb sörök a fogyáshoz

Kertész mintha nem értett volna egyet fellazult magatartásukkal, különhúzódott az asztal sarkába, bár az izzadság sötét foltokban átütötte a mellén az inget, még a nyakkendőjét sem engedte tágabbra, egy gépelt lapot olvasott, közben egy ceruzát forgatott a kezében. A fiúk ilyen kései időpontban talán még sohasem tartózkodtak benn az iskolában, idegenkedve nézték a termet, ahol éveket töltöttek el, az erős villanyfényben gyanakodva figyelték az asztal mögött ülő vizsgabizottságot. Ujjuk hegyével csipkedték arcukon a pattanásokat, teli szájjal vették a levegőt, a terem lassan megtelt a noha bor édeskés szagával.

Az érettségi biztos, egy minisztériumból kiküldött osztályvezető rövid köszöntőt mondott, utána Kertész kért szót.

Enyhül a történelem szele Kolozsváron?

Felolvasta a kezében tartott gépelt szöveget: az egyik vidéki gimnázium nyolcadik osztálya felhívta a többi középiskola érettségiző diákjait, hogy a nyáron dolgozzanak egy hónapot valamelyik építőtáborban — így fejezzék ki köszönetüket az ország és a párt iránt. Kertész néhány megjegyzést fűzött a felhíváshoz, kijelentette, hogy a részvétel nem kötelező, de egy fél mondattal sejteni engedte, hogy az egyetemen majd jó pontnak számít.

A fiúk összenéztek a padokban: mivel az osztály nagy többsége tovább akart tanulni, szinte mindenki tudomásul vehette, hogy egy hónap elveszik a nyári szünidejéből. Az osztályfőnök ismertette az érettségi vizsga eredményét, először rendűség szerint csoportosítva.

Hárman lettek kitűnőek, Kőhidai nem került közéjük, matematikából hatost kapott. Az érettségi bizonyítvány nem befolyásolta a sorsát, biztosan számíthatott rá, hogy megkapja egyetemi behívóját, Kőhidai mégis szinte megbénult csalódottságában. Állát mellére horgasztva ült a helyén, beszívta saját izzadt testszagát; arra rezzent fel, hogy szólítják, fogait összeszorítva felállt a padból.

Osztályfőnöke kezet fogott vele, átadta az érettségi tablót, az iskola ajándékát: egyéves előfizetést egy irodalmi folyóiratra és behívóját az egyetemi felvételi vizsgára. Kertész intett felé az asztal sarkából, és mondott valamit, fogyni egyházi rohanás miatt Kőhidai nem értette a szavait. Csak a padban nézte meg a behívót, azt hitte, hogy tévedésből valaki másét kapta meg, mert a fejlécen a bölcsészkar vagy az Idegen Nyelvek Főiskolája helyett az Államigazgatási Főiskola bélyegzője állt.

Szelektív fogyás a kartonlapot: nem történt tévedés, neki volt címezve. Megdöbbenésében önkéntelenül felállt, csak osztályfőnökének szigorú pillantása kényszerítette vissza a padba.

Mivel maga a bizottság is siettette, az eredményhirdetés néhány perc múlva befejeződött. A fiúk nem oszlottak szét, közrefogták két elkeseredett, csoda zsírégető ital társukat, és vigasztalva őket, átmentek a zenei szertárba.

Jóindulatukra apellálva csalt ki pénzt egyházi szervezet dolgozóitól, vádat emeltek a férfi ellen

Valaki átkarolta Kőhidai vállát is, de ő lerázta magáról, és előresietett. A homályos folyosó végén néhány világos ruhát viselő fiatal lány állt, egyik-másik fiú húga vagy szerelme, bejöttek az iskolába, hogy hamarabb megtudják az eredményt.

Kezükben csupasz szárú virágokat tartottak, vagy otthoni kertjükből hozták, vagy talán az iskola előtti parkban tépték. Kőhidain átfutott az oktalan reménység, hogy hátha őt várja valamelyikük, zavaros pillantást vetett rájuk, de egyikük sem viszonozta. Lent a lépcsőház oszlopának dőlve várakozott, amíg lejött az osztályfőnök, megmutatta neki az egyetemi behívót, panaszkodni és tiltakozni akart, de a tanár széttárta a karjait. Ha panaszod van, őhozzá fordulj.

Kőhidai még ebben a zaklatott állapotában is észrevette: az osztályfőnök örül, hogy összeugraszthatja őt az igazgatóval, de nem töprengett ezen, a keserűségtől elvakultan visszament a folyosón, és bekopogott az osztályterem ajtaján. Meg sem várta a választ, benyitott, Kertész épp az érettségi biztossal beszélgetett, az ajtó nyitódására felnézett, és mintha előre számított volna Kőhidai jelentkezésére, mosolyogva intett.

Nekem még be kell néznem a zenei szertárba, illik elbúcsúznom a fiúktól. Gyere te is. Ha lehet, inkább négyszemközt.

geodon mellékhatások fogyás

Menj fel az irodámba, azt hiszem, nyitva van, ha nincs, vedd le a kulcsot a tábláról. Kőhidai a földszintre visszaérve hallotta, hogy az átellenes folyosón a többiek már énekelnek, de ő gondolkodás nélkül a főlépcső irányába fordult, és mélyen beledőlve a lépésekbe, felfutott az emeletre.

Kapás úr, a Rigó meg a Kalács – Nánó Csaba jegyzete

Átvágott az üres tanári folyosón, az igazgatói iroda előtt megtorpant: az ajtó homályos üvege mögött fényt látott, bekopogott, de nem válaszoltak, próbaképpen lenyomta a kilincset, az ajtó kinyílt. A szobában senki sem tartózkodott, csak egy merev nyakú, háború előtti fazonú olvasólámpa égett magában a zöld filccel bevont íróasztalon. A fiú megállt közvetlenül az ajtó mellett, szokása szerint így védte ki a vádat — mely persze csak az ő szorongásaiban merült fel —, hogy valamit ellopott vagy összeforgatott az idegen helyen.

Vállával nekidőlt az ajtófélfának; bár már többször is járt itt, most először nyílott alkalma, hogy alaposabban körülnézzen. Kertész a falakról és a szekrényekből mindent levétetett fogyni egyházi rohanás miatt kitétetett, ami az iskola bencés múltjára emlékeztetett; nemcsak a naiv vallásos ábrázolatokat és az előző szerzetes igazgatók arcképeit, de az iskola fogyni egyházi rohanás miatt régi győzelmi trófeáit, háború előtti érettségi tablókat, sőt még a polcokat díszítő magyaros kézimunkákat is.

A puritánul lecsupaszított falak és bútorok tisztán mutatták, hogy az irodát annak idején túlságosan keskenyre és magasra méretezték.

Az íróasztalon a különféle tollak, bélyegzők, ragasztós- és tintásüvegek között csak egy személyes tárgy állt: egy kisalakú, pácolt fakeretes fénykép, hátán régimódi fekete bőrtámasztékkal. Egy barna arcú, fehér hajú öregasszonyt ábrázolt. Kertész anyját, aki még a háború előtt halt meg.